KRISTÓF: Josh és Jutta a vendégem. Ti vásároltatok már valamilyen karácsonyi ajándékot?

JUTTA: Nálunk trendmánia van. Minden évben mást találunk ki. Színekben utazunk, és idén a piros és a húsrózsaszín lesz a befutó. Tavaly a kék és ezüst voltak a karácsonyi színeink. De volt már lila is. Mindig előre keresem a díszeket, hogy színvilágban passzoljon. Pont most voltam anyukámnál, és kerestem a régi díszeket, amiket még otthon csináltunk. Mazsola, kis moncsicsi stb. És képzeld el, anyukám tavaly elajándékozta ezeket. Majdnem megszakadt a szívem. Ez olyan, mintha az emlékeimet törölték volna ki. Borzasztó rossz érzés. De mindegy, mert akkor most még jobban kiélem magam a trendekben.

KRISTÓF: Tehát ti a tematikus karácsonyra esküsztök. Most láttam az egyik bevásárlóközpontban egy arany-fekete kombinációt. Nagyon tetszett, bármilyen meglepő is.

^JUTTA: Igen, a fekete-arany is nagyon jól tud kinézni, ha ízlésesen van összerakva, ha stimmelnek a formák. A lila fát én sem tudtam elképzelni, hogy milyen, de nagyon jó lett. Ebben a szín- és formavilágokban nagyon ott vagyok, és nagyon szeretem. De persze az sem mindegy, hogy milyen a fa. Nem szeretem a nagyon nagy tüskéjű fákat.

KRISTÓF: Jöjjön a nagyon nagy kérdés. Ti megajándékozzátok egymást?

JOSH: Nálam még csak most kezd felpörögni az egész karácsonyi láz és mizéria. Azóta érzem, hogy itt a karácsony, hogy idehívtatok a műsorba. A párommal már meg is beszéltük, hogy kiutazunk Bécsbe, és ott veszünk ajándékokat. Már az is megvan, hogy mit veszek Juttának, de persze azt nem fogom elárulni, nehogy megtudja. Maradjon csak meglepetés.

KRISTÓF: Jutta, az előbb meséltél valamit Beryről...

JUTTA: Annak idején egy musical stúdióba jártunk. Ez egy nyári tanfolyam volt, és most, amikor itt a stúdióban összefutottunk, megbeszéltük, hogy valamikor összefutunk majd, hiszen még emlékszünk egymásra. Akkor ő még elég kicsi volt, és én vigyáztam rá. Mintha a nővére lettem volna.

KRISTÓF: Meséltél arról is, hogy sokat sírt.

JUTTA: Igen, volt, hogy elsírta magát. Egy kis tünemény volt! Nagyon érzékeny fiú! Teljesen fehérbe volt öltözve, és elesett. Akkor nagyon sírt. De nem azért, mert fájt valamije, hanem azért, mert koszos lett a ruhája ha-ha-ha! De a Josh is ilyen érzékeny lelkületű.

JOSH: Most, hogy feloszlunk ha-ha-ha!

KRISTÓF: Még egy pár szó a karácsonyról. Mi volt az az ajándék, aminek a legeslegjobban örültetek?

JUTTA: Szerencsére én mindig nagyon jó ajándékokat kaptam. A szüleim mindig tudták, hogy mi az, amibe belebetegszem, ha nem kapom meg. Voltak moncsicsi mániáim. Már említettem, hogy ezek el voltak rejtve a fán, és nekem kellett megkeresnem őket. Nekünk mindig hatalmas fáink voltak. Ma sem lehet másképp, nem bírnék elviselni egy kicsi fát.

KRISTÓF: Szerintetek mi a legfontosabb a karácsonyban?

JUTTA: Nekem mindig a családi események voltak a legfontosabbak. Az, hogy együtt vagyunk. Diavetítés volt nagyon sokszor. Ezek nagyon jó hangulatú dolgok.

JOSH: Én nem vagyok az a nosztalgiázós alkat, nekem nincsenek ilyen élményeim. A hosszútávú memóriámmal baj van, rövid távú pedig nem is volt ha-ha-ha! Nekem mindig az aktuális karácsony a legszebb.

KRISTÓF: Reméljük, hogy akkor az idei is a legszebb lesz neked, sziasztok!

2005 11.21