Egyedül hagytál, elmentél
Talán a nappal együtt ébredtél
Az üzenet amit hagytál:
Egy telefonszám s egy rövid levél

Fáj a valóság, szükségem van rád
A napok lassan telnek el, ha nem vagy itt velem

Refrén:
Nincs az a szó, az a bátorító érzés
De belehalnék úgy érzem, ha nem lennél enyém
Él a remény, hisz a rabod lettem Én
Neked adom mindenem
Nélküled már nem létezem

Nem akarom, hogy úgy érezd
Ennyi volt, egy éjjel és vége
Mi el sem kezdődött talán
Véget ért
Éjjelente mindíg látom az arcod
Hallom a hangod, érzem a csókod
Tested megremeg, ha megérintelek

Fáj a valóság, szükségem van rád
A napok lassan telnek el, ha nem vagy itt velem

Refrén:
Nincs az a szó, az a bátorító érzés
De belehalnék úgy érzem, ha nem lennél enyém
Él a remény, hisz a rabod lettem Én
Neked adom mindenem
Nélküled már nem létezem

Nincs az a szó, az a bátorító érzés
De belehalnék úgy érzem, ha nem lennél enyém
Él a remény, hisz a rabod lettem Én
Neked adom mindenem
Nélküled már nem létezem